A Szent György-napi hiedelmekről és szokásokról
A tréfálkozás, bolondozás napja
Április eleinte a római év második hónapja volt, majd a Julius Caesar által bevezetett Julianus-naptárban a negyedik helyre került. Ezt a hónapot a rómaiak a szerelem és a szépség istennőjének, Vénusznak a tiszteletére szentelték. Az adott hónap elnevezése Aphroditéra, Vénusz görög megfelelőjére utal. Egy másik elképzelés szerint az április a latin aperire (megnyitni, kinyílni) igéhez köthető, ugyanis ilyentájt pattannak rügyekbe a fák, nyílnak virággá a bimbók. Nálunk az áprilist valamikor Szent György havának nevezték.
Mindmáig nem tudni pontosan, hogyan lett a tavasz születését jelképező napból, április 1-ből a bolondok napja. Egyes feltételezések szerint a római, festa stultorum néven ismert ünnepből alakult ki, amelyet a 12. században december 28-án vagy újév napján tartottak. Mások úgy vélik, hogy egy ősi kelta szokás maradványa, amikor is április kezdetén bohó, vidám tavaszi ünnepeket ültek. A bolondok napja, április elseje több néven is ismert: Angliában minden bolondok napja vagy április bolondja, Franciaországban és Olaszországban áprilisi hal, Németországban bolondok napja, Skóciában buták napja…
Fennmaradt források szerint április elseje a Muravidéken is a tréfálkozás napja volt, amikor ilyen-olyan módon becsapták egymást az emberek. Így például valakit elküldtek valakihez, mondván, hogy hívták, miközben ez nem volt igaz. A térség ismert tréfája, amikor az égre mutatva felkiáltottak: „Röpül a góla!” – tudni kell, hogy ekkorra még nem tértek vissza a gólyák, így kinevették azt, aki bedőlt a tréfának. A beugratottakat úgy csúfolták: „Április bolondja, május szamara!”
Talán az egyik legrégibb tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia eszelte ki, aki úgy viccelte meg Gramont márkit, hogy március 31-e éjszakáján, miközben a márki aludt, a gróf a cinkosaival ellopatta a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, majd szűkebbre újra összevarrtak. Reggel, amikor a márki fel akart öltözni, nem fért bele a ruháiba. Javában küszködött, amikor rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs: „Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!” Egy a tréfába beavatott orvos látogatott el a márkihoz, aki megvizsgálta, receptet írt, majd távozott. A receptet a gyógyszerészhez vitték, aki visszaküldte azt, mondván, nem érti a kérteket. Nem is érthette, hiszen a következő latin szöveg volt ráírva: „Accipe cisalia et dissue purpunctum”, azaz „Végy ollót és vágd fel a mellényedet!”
Április elseje részben dologtiltó napnak számított. Ilyenkor nem tartottak esküvőt, tyúkot sem ültettek, építkezést sem kezdtek. Továbbá ezt a napot nem tartották alkalmasnak a gabonavetésre, ugyanakkor szívesen vetettek indás növényeket – tököt, uborkát, borsót, babot –, mondván, „hagy terjedjen, mint a pletyka”.
Forrás:
Halász Albert 1999: Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken. Lendva: Studio Artis Kiadó – Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet.
